De még mielőtt elkezdtem volna készülődni a vizsgák vizsgájára, felnéztem a Messenger nevű chat-programba, ahol az én kedves Lacci barátom megpillantva kétségbeesett személyes üzenetemet idegállapotom irányíthatatlanságáról, egyből rámvillogott, érdeklődvén hogylétem felől.
Akármennyire sem hiszi el magáról, sikerült elmúlasztania múló rosszérzésemet, amit ezúton is köszönök neki (persze előbb még el kéne neki árulnom a blog címét, hogy ezt a köszönetet láthassa :D). Ezt követően kellemes társalgásba kezdtünk Nykee meglepetésbuliját illetően, és hogy "szarrá fogjuk röhögni magunkat" a forgatás során, de sajnos nekem hamarosan indulnom kellett a vizsgámra, amelyet reményeim szerint hagyománytiszteletből ismét 1-esre fogok teljesíteni.
A meglepetés azonban egy faltörő kos erejével ért engem. Kihúztam azt az egyetlen tételt, amelyre csak történelemtudásom miatt tudtam nagyjából kielégítő feleletet adni: A második világháborút feldolgozó filmek szerepe az amerikai filmtörténetben. Jöttem Pearl Harbour-ral, a Midway-szigetekkel az angliai csatával, Churchill összes beszédével majd ügybuzgóságom következtében megemlítettem a koreai háborút (gyengébbek kedvéért, a koreai háború 1953-ban robbant ki), amire a tanár is csak annyit mondott, hogy "ezt gondoljam át még egyszer".
Felvetődött bennem, hogy az arabok és zsidók Hollywoodi számbeli fölényéről is beszámolok, de erről a szándékomról inkább letettem. Végül egy mosolygó 4-essel (4 tündéri kis ocelotocskával) jöttem ki a szobából. Mentem is haza, hogy elújságoljam a hírt Laccinak (aki ez alatt nyilván az összes körmét lerágta izgalmában, hogy "uramisten, vajon hogy sikerült ennek az agyalágyultnak a vizsgája"), és ő ezt a hírt egy kellemes kis smiley formájában véleményezte.
Ezután elhatároztam, hogy folytatom a regényemet, mert olyan történésre jöttem rá, hogy az hihetetlen. A gonosz az alvilágba készül, hogy a Lávaforrásban megfürödve megszerezze a halhatatlanságot. Midőn erre fény derül, a jók zsoldosai közül páran megtudják, hogy a halhatatlanságot csupán a smaragdkarddal lehet semlegesíteni. A smaragdkard pontos holléte titkának őrzője azonban már több éve halott. A tekercs pedig, amely a titkot rejtette, nyomtalanul eltűnt. Vagy mégsem? Olyan epizódok ezek kérem szépen, amikért még én is lerágom a lábam szárát.
De az egészből semmi sem lett. Kiderült ugyanis, hogy a monori József Attila Gimnázium neves adjutánsai, professzorai (proli nyelven: tanárai) kitalálták, hogy Nykee barátom osztályozó vizsgájának írásbeli részét nem szerdára, hanem holnapra teszik. Nosza, Toxynak sem kellett több, egyből nekiesett a tankönyv egész éves nyelvtani anyagának 15 oldalban történő összefoglalásához. Egy-két részt idéznék, mert szerintem ha ilyenek lennének a tankönyvek, sokkal több lenne az 5-ös tanuló XD
Ez azért van, mert általános jelen időben az egyes szám harmadik személynél az ige kap egy S toldalékot. Hogy miért, nem tudom, csak!
Na íme két darab ún. módbeli segédige. Ez annyit jelent, hogy az ige jelentését módosítja. Pl. az, hogy „tegnap elmentem a boltba” vagy „tegnap elmehettem volna a boltba” kurvára nem ugyanaz XD
Nem tudok úszni = I can’t swim.
Nem tudok olvasni = I can’t read (de szar neked hülyegyerek, olvasni mindenki tud XD)
A „COULD”-ot azonban tudjuk udvarias kérdésekben is használni. Ha például szépen akarunk megkérni valakit, hogy nyissa ki az ablakot, akkor nem azt mondjuk, hogy
Ha már fokoztunk, akkor lehet összehasonlítgatni is. Pl. én magasabb vagyok mint te, ő alacsonyabb mint én, Zsolti hülyébb még a rinocérosznál is XD – játék a tanulás, látod?
Kié az a piros autó, amiben szúnyogok szeretkeznek?
Whose is that red car, in which mosquitos are having sex?
Pl. Józsi bácsi minden nap 5-kor kel, aztán 6-10-ig kaszálja a gyepet. Most 7:54 perc van. Vagyis Józsi bácsi éppen kaszálja a gyepet.
Igazából ezzel a kis gyorstalpalómmal el is ment a délutánom és a kora estém, szóval egyéb izgalom nem történt velem.
Holnap meg megyek Gyömrőre szóbelire készíteni őtet. Majd arról is beszámolok, mert már sejtem, hogy nem lesz mosolymentes :)))
